A fizetésekről és a munkakörülményekről szóló beszámolóink után számba vesszük a fuvarozás világának „mellékes” körülményeit. Nem is gondolnánk, mi minden alapján döntik el a sofőrök, hogy kinél és hol dolgozzanak.
A fizetési anomáliák mellett a legnagyobb problémát Európa-szerte a munkaidő okozza a sofőrök között. A felmérések szerint ebben a modern „rabszolgarendszerben” országonként más és más a kizsákmányolás mértéke. A munkaadók a fizetésekkel igyekeznek kompenzálni a hosszú távolléteket, van, amikor sikerül, és van, amikor nem.
Nem igazán mozdítja meg a főnököt, ha pénteken délután lerobbanunk valahol Németországban vagy Ausztriában – mondta a közepes vállalkozásnál dolgozó sofőr, aki tizenegy éve járja az európai utakat. – Kezdetben még előfordult, hogy beálltunk a kamionparkolóba, ő pedig kiugrott értünk pénteken éjjel. Vasárnap este pedig becuccoltunk, és visszahozott bennünket. De ezek az aranyidők elmúltak, most ha a kamionstop miatt beszorulunk valahová, mondjuk vámügyek vagy műszaki problémák miatt, akkor ott ragadunk hétvégén. Annyit sikerült elérnünk, hogy van korlátlan internetünk, esténként filmeket nézünk, és skype-on beszélünk az otthoniakkal. A kollégák legtöbbször azért váltanak, mert találnak olyan céget, ahol kevesebbet kell holt időben lenni fuvar közben.
Család – legalább telefonon
A vizsgálatok szerint minden második sofőr hétfőtől péntekig dolgozik, és majd minden válaszadó megjelölte, milyen fontos neki a szabad hétvége. Az eredmények igazolják, amit forrásunk állított: a családtól való távollét nyűgét a telefonnal igyekeznek enyhíteni. A sofőrök 36 százalékának arra is megvan a lehetősége, hogy a céges telefont magáncélra használja. E tekintetben elnézőbbek a munkaadók. Ebbe belejátszik az is, hogy az EU-ban a roaming-díjak eltörlése miatt csökkennek a telefonköltségek. És ha belföldi hívásnak számít az eddigi költséges külföldi hívás, azt jobban el tudják viselni a főnökök.
Szépítésnek biztosítás, ünnepi utalvány, képzés,
Milyen pluszok vannak még, amelyekkel a romló életviszonyok okozta kellemetlenségeket próbálják tompítani? Minden harmadik sofőr rendelkezik plusz biztosítással, és minden negyedik ünnepi utalványokat is szokott kapni. Az is örvendetes, hogy a megkérdezettek 19 százalékát munkába járáshoz csatolt fizetés-kiegészítéssel segítik, bár ezzel elsősorban az álláskeresőket támogatják. Ez mondjuk a munkáltatónak nem olyan nagy teher, mert az adózási szabályok lehetővé teszik, hogy ezeket a költségeket visszaigényeljék.
Minden ötödik sofőr fizetését megtoldják, ha plusz képzést vállal, vagy elkezd tanulni. Ez örvendetes, de hozzá kell tennünk, hogy a munkaadó érdeke is, hogy az alkalmazottak ne maradjanak le. A kutatások nem térnek ki arra, hogy a munkáltatók segítik-e a sofőröket a nyelvtanulásban. (Akinek esze van, bizonyára a zsebébe nyúl – A Szerk.) Azt azért érdemes megjegyezni, hogy mindössze 7 százalék rendelkezik privát orvosi biztosítással, csupán 3 százaléknak jut sporttámogatás.
Mégis miért csinálják?
A transjobs-kutatás legérdekesebb területe volt, amikor a kérdőíveken a munkáltató kiválasztásának okaira kérdeztek rá. Nyilvánvalóan a kereset a döntő (84 százaléknál), utána azonban a cégről kialakított vélemények a legfontosabbak. Csak azután nézi meg a sofőr a gépjárműpark állapotát és a cég méretét.
Az értesülések központi forrása az, amit az ismerősök mondanak (79 százalék!). Szoktak még a fuvarosok az internetről tájékozódni (47 százalék), de a parkolói beszélgetés is mérvadó (35 százalék!). Nem kevesen vannak, akik Facebook-csoportokban kérdezősködnek (20 százalék), de minden tizedik sofőr úgy nyilatkozott, hogy nem izgatja mások véleménye.
Ebből az a legtanulságosabb, hogy objektívabb szempontokra lehet számítani, ha föltesszük a kérdést: mi dönti el az egy-egy fuvarozó cég melletti „állásfoglalást”. A valóság azt mutatja, hogy a nemzeti össztermékek (GDP) 6 százalékát kitevő európai szállítmányozás világában a sofőrpletyka ugyanolyan jelentőséggel bír, mint a statisztikai jelentés.
Pixabay: Pixabay