Az Európai Unió Bírósága (EUB) tegnap elutasította azokat a panaszokat, amelyeket Lengyelország és Magyarország 2018 októberében nyújtott be a kiküldetésről szóló irányelvvel kapcsolatban. Mindkét ország követelte az irányelv megsemmisítését mondván, ez a jogszabály sérti a szolgáltatásnyújtás szabadságát, és helytelen jogalapon áll.
A kiküldetésről szóló irányelv előírja, hogy a kiküldött munkavállalóknak a fogadó ország átlagos bérét kell megkapniuk (és nem az eddig számolt minimálbért). Ezenkívül, ha a kiküldetés hosszabb, mint 12 hónap (bizonyos kivételektől eltekintve -több mint 18 hónap), akkor a munkavállalók tekintetében a fogadó tagállam összes foglalkoztatási feltételének teljesülnie kell.
A bíróság a két keresetet teljes egészsében elutasította.
#ECJ: Dismissal of the actions for annulment brought by #Hungary and #Poland against the #PostingOfWorkers Directive pic.twitter.com/yOEscWc4NZ
— EU Court of Justice (@EUCourtPress) December 8, 2020
A letelepedett és a kiküldött munkavállalók körülményeinek közelítése
Az EUB kijelentette, hogy az uniós jogalkotó az irányelv kidolgozásakor arra törekedett, hogy „méltányos alapon biztosítsa a szolgáltatásnyújtás szabadságát, garantálva az olyan versenyt, amely nem az attól függően lényegesen eltérő munka- és foglalkoztatási feltételeknek az ugyanazon tagállamban történő alkalmazásán alapul, hogy a munkáltató letelepedett-e ebben a tagállamban, vagy sem, egyúttal nagyobb védelmet nyújtva a kiküldött munkavállalók számára”
Hangsúlyozta azt is, hogy a kiküldött munkavállalóknak nagyobb védelmet kell biztosítani.
E célból, amint kifejtette, az irányelv célja annak biztosítása, hogy az egy adott országba kirendelt személyek és az ott dolgozó, az ott letelepedett munkáltató alkalmazásában álló személyek alkalmazási feltételei hasonlóak legyenek. Korábban „jelentős bérszakadékok” voltak a munkavállalók ezen csoportjai között.
A bíróság az ítéletben azzal érvelt, hogy az irányelv célja a tisztességes verseny biztosítása a munkavállalókat kiküldő és a kiküldetés helye szerinti országban székhellyel rendelkező vállalatok között. A törvény célja a „magas szintű foglalkoztatás” és a „megfelelő szociális védelem” biztosítása.
Válaszul arra a kifogásra, miszerint az irányelv „kiküszöböli az egyes tagállamokban letelepedett szolgáltatók költség-versenyelőnyét”, jelezte, hogy a kifogás megalapozatlan.
Az új törvény „előírja a fogadó tagállamban a kiküldött munkavállalókra vonatkozó összes foglalkoztatási feltétel és feltétel alkalmazását, beleértve a javadalmazás kötelező elemeit is.
Nincs azonban hatása „az ilyen munkavállalókat kiküldő vállalatok egyéb költségkomponenseire, mint például a munkavállalók termelékenysége vagy hatékonysága ”.
Az EUB második ítélete
Ez az EUB egy másik fontos ítélete a kiküldetési irányelvvel kapcsolatban, amelyet nemrégiben hoztak. December elején a Bíróság úgy döntött, hogy ezt a törvényt a közlekedési ágazatra is alkalmazni kell.
A munkavállalók kiküldetéséről szóló uniós irányelvet minden olyan határon átnyúló szolgáltatásnyújtásra alkalmazni kell, amely munkavállalók kiküldésével jár, így a közúti közlekedésre, különösen az árufuvarozási tevékenységre is, függetlenül attól, hogy az irányelv nem fogalmaz meg ezekre külön rendelkezéseket” – közölte döntését az Európai Unió luxembourgi székhelyű bírósága kedden.
Fotó: Facebook.com/kancelaria.premiera